Ez az oldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. További információ »Rendben

Excelsior: Stan Lee-re emlékezünk

Fumax blog, 2018. 11. 13.

Stan Lee-re, a képregény műfaj legikonikusabb kulcsfigurájára emlékezünk

Stan Lee – a név szinte egyet jelent az amerikai képregénnyel. Stan nem egyszerűen egy nagy alkotó, hanem a szó szoros értelmében legenda, aki magában vagy társaival (mondjuk Jack Kirbyvel, Steve Ditkóval vagy John Romita Sr-ral) olyan karaktereket alkotott meg, mint Pókember, Captain Marvel, Thor, a Bosszúállók, Doctor Strange, Fenegyerek, Sólyomszem, Fekete Özvegy, Groot, Hulk, Vasember, Loki, Magneto, az X-Men, Charles Xavier, a Fantasztikus Négyes… Hogy tényleg csak egy párat említsünk.

Ebből már jól látszik, hogy hatása korunk kultúrájára olyan nagy, hogy az már nehezen leírható szuperlatívuszok nélkül. Pedig nagyon szerény körülmények közül emelkedett fel: az ifjú Stanley Martin Lieber romániai származású szüleivel a Bronxban (is) lakott, és már kamaszként munkát kellett vállalnia (ami akkoriban azért nem volt ám annyira ritka, különösen az 1933-as gazdasági világválság idején). Az írás mindig is vonzotta, így igyekezett állást is eszerint találni: írt gyászjelentéseket újságokba a Nemzeti Tuberkolózis Központ sajtóközleményei mellett, de volt színházi kikiáltó a Broadwayen, árult újságelőfizetést – de nem volt válogatós, volt ételfutár és ruhagyári irodista is.

Nagybátyja, Robbie Solomon vette végül fel 1939-ben kisegítőnek egy nagyobb, ponyvairodalommal foglalkozó kiadó cég kis leányvállalatához – Stanley azt sem tudta, hogy képregényt adnak ki ott. Ide is csak úgy tudott bekerülni, hogy unokatestvére a tulaj, Martin Goodman felesége volt. A céget akkor Timely Comicsnak hívták.

Kezdetben a rajzolók tintatartóit kellett feltöltögetnie, a szövegek helyesírását nézte át és a ceruzavonalakat radírozta a rajzokról. Gyerekkori álma, hogy író legyen, nem hagyta nyugodni, és 1941 májusában a Captain America Comics 3. számában Stan Lee álnéven jegyzett kitöltőszövegeket – eredeti nevét valami magasztos irodalmi műre tartogatta.

1941 végén a Timely vezetősége (pl. Jack Kirby) egy emberként felállt, mert összevesztek Goodmannal, aki kinevezte Stanleyt ideiglenes szerkesztőnek – ekkor még csak 19 éves volt. Olyan talpraesettnek bizonyult, hogy 1972-ig maradt a képregényes részleg főszerkesztője és művészeti vezetője.

Persze 1950-től ezt a kis kiadót már nem Timely Comicsnak hívták, hanem Marvel Comicsnak.

Lee irányítása alatt a kis képregényes részlegből hatalmas és befolyásos óriáscéggé alakult a társaság. Sikerrel újította meg társaival, így Jack Kirbyvel az 1950-es évekre kicsit kifáradó szuperhős-toposzokat, de az ő nevéhez fűződik az is, hogy elkezdte feltüntetni nem csak az írót és a rajzolót, de a beírókat és a kihúzókat is a képregényekben, ráadásul – és egyik legjelentősebb öröksége is ez: innovatív ötleteivel és megoldásaival kiépítette a világ első modern értelemben vett rajongótáborát. A képregényekbe bevette a Bullpen Bulletin oldalakat, ahol baráti, beszélgetős hangnemben közöltek híreket a Marveles művészekről, alkotókról, munkatársakról, várható történetekről rántották le a leplet és hasonló kis infómorzsákat nyújtottak – ezzel az olvasók úgy érezhették, részesei lettek a „Marvel családnak”, bekerültek a belső körbe. Ez Stan tudatos döntése volt: azt szerette volna, ha más kiadókkal szemben a Marveles alkotókra az olvasók a barátaikként tekintenének, nem pedig valami távoli, elérhetetlen és megismerhetetlen lényekként. Ez pedig messzemenőkig bevált.

Stan szerkesztői írásaiban már a hatvanas évektől kezdve rendszeresen felszólalt a kirekesztés, az erőszak, a rasszizmus, a szűklátókörűség és az igazságtalanság sok más formája ellen. Az ő főnöksége alatt született meg például a Fekete Párduc is – a világ első fősodorbeli fekete szuperhőse.

Azután sem lassított le, hogy végül leköszönt a Marvel vezetőségi posztjáról – haláláig aktív szereplője volt a Marvel életének, nem csak a filmekben tűnt fel, de tanácsadóként, támogatóként is jelen volt a cég életében. És közben nem hazudtolta meg önmagát: még pacemakerrel, kilencven éves kora után is szüntelenül comic conokra, rajongói találkozókra járt, és aki csak találkozott vele, megerősítette a joviális, közvetlen, barátságos mesterről alkotott képet, aki soha sem volt rest akár önmagából is viccet csinálni, hogy mosolyt fakasszon.

Talán nem túlzás állítani, hogy a képregény valaha volt legikonikusabb, legfontosabb alakja távozott – egy olyan alkotó, aki megélte már az Aranykort is, hatása pedig a negyvenes évektől kezdve a mai napig érezhető erre a viszonylag ifjú művészeti ágra – de a XXI. század egyetemes kultúrájára, sőt, az emberi gondolkodásra is: hiszen Stan Lee nem kevesebbet tett, mint újraértelmezte, mit is jelent hősnek lenni, mit jelent gyengeségeink dacára is jónak lenni és kiállni azért, amiben hiszünk.

„Tudja, a mottóm ez: ’Excelsior’. Ősi szó ez, azt jelenti: felfelé, előre a nagyobb dicsőség felé. New York pecsétjén is ez áll. Haladj előre, de amikor eljön az idő, menni kell. Semmi sem tart örökké.” – Stan Lee, a Playboynak adott interjújából

Hozzászólás

Kosárba

Kosárba helyezve

Betöltés...

...
Hiba

Sikertelen művelet

Ismeretlen hiba, kérjük, próbálja újra.