Egy könyvborító anatómiája - így készült a Propheta borítója (galériával)

Egy könyvborító anatómiája

Holló-Vaskó Péter / A.M.Aranth írása

Számomra minden könyv esetében nagyon izgalmas a borítókészítés folyamata. Hiszen az esetek döntő többségében a potenciális olvasó nem egy regény szövegével vagy akár csak fülszövegével találkozik először – még azelőtt látja a borítót, mielőtt bármi más módon kapcsolódhatna az adott kötethez. Épp ezért nagyon fontos, hogy az adott könyvhöz milyen borító készül.

Ha azt a könyvet ráadásul te írtad, akkor ezerszer jobban izgulsz, hogy szép legyen, jó legyen, megérintse azokat, akikkel találkozik. Természetes, hogy nem hagytam ki a lehetőséget, hogy a kiadó munkatársaként belefolyjak a Propheta borítókészülési munkálataiba is.

Külön izgalmas volt, hogy a Fumax első magyar szerzős, teljesen "saját" regényéről beszélünk - alapvetően az esetek zömében vagy átvesszük a külföldi borítókat, vagy meglevő festményt vásárolunk pl. Marc Simonettitől, esetleg felkérünk egy magyar művészt (általában Tóth-Kovács Anettet vagy Tóth Zolit), hogy készítsenek ők valamennyire a kinti borítókép alapján egy grafikát. Mivel jelen esetben egy folytatásról van szó (az Oculus első kiadása 2016 tavaszán jelent meg, a Prophetát pedig 2019 júniusában adtuk ki), így a kezünk alapvetően azért meg volt kötve: egyértelmű, hogy ilyen esetben olyan borítóképet kell készíteni, ami illeszkedik az előző könyvéhez, ráadásul a polcképet sem rontja el, ha az olvasó egymás mellé teszi őket a polcán.

Innentől kezdve pár pont az elejétől fogva adott:
- a borítón a főszereplők lesznek, ahogy az Oculus esetében is történt
- a háttérben ismét egy jellegzetes helyszín és/vagy esemény kell – az Oculusnál ez Új-Dublin városképe volt, középen a Tű tornyával, az égen pedig az érkező földiek leszállóegységei, a Prophetánál pedig egy <SPOILER>. A motívumok hasonlóak: itt is van egy égig érő valami, meg röpködnek dolgok a levegőben, de többet nem árulhatok el, mielőtt a Fumax MI ismét kimoderál. :D

A végeredmény

Nem egy alternatív ötlet felmerült közben, például, hogy kerüljön föl a harmadik (férfi) főszereplő is a borítóra, illetve, hogy a karakterek egy viharvertebb arcukat mutassák-e, esetleg egész alakos képpel dolgozzunk az arckép helyett? Ha egész alakos, akkor legyen-e a kezükben valami, fegyver, zászló, bármi? Mit viseljenek? Ha csak arckép, ismét szemből mutassuk őket, vagy oldalról, esetleg félig oldalról?

Láthatjátok, hogy ezen a ponton annyi variáció és lehetőség merült fel, hogy már előre számba kellett venni a lehetőségeket és összesre jó előre fel kellett készülni a fényképezés során.

Ugyanis, még most is tartom, hogy ezerszer szívesebben látok modelleket ábrázoló stock photók helyett magyar lányokat a könyvem borítóján – akkor is, ha ehhez hülyét kell csinálnom magamból és ráírni az adott lányra a neten, aztán Győrig kell vándorolnom, hogy levadásszam (valós esetről beszélünk, igen), vagy netalántán szerveznem kell egy kolosszális I. Piliscsabai Oculusfelvonulás és Grillfesztivált (igen, ez is megtörtént, és jó is volt), ahol elkészülhetnek az alapfotók. S persze, mi lenne egy grillfesztivál némi sütögetés (és a sütögetésre felügyelő Bundás Kisegítő nélkül):

Szóval összegyűltünk az érintettekkel és hű segítőinkkel a Holló-Vaskó birtokon (nálam) egy verőfényes augusztusi napon 2017-ben, hogy elkészítsük a fényképeket. Jó sokat, hiszen minden eshetőségre fel kellett készülnünk.

A fényképeket ismét Szabó Botond készítette, mint az Oculus esetében is. A terv az volt, hogy megkönnyítsük Tóth Zoli mester dolgát, hogy felhúzunk egy green screent és az előtt lesz a fotózás - ezt az elképzelésünket Vitéz Luca történethűen zöldre festett haja hiúsította meg. (Hiába no, ebbe nem gondoltunk bele.) Így maradt a fehérre mázolt fal háttérnek, de szerencsére ez sem jelentett akadályt.

Az Aoit megformáló Varga Klau és Luca remekül ráéreztek a sztori egyik pontjára is:

A fotózás során mindhárom főszereplőről készült arckép és egész alakos kép is:

Végül elszabadítottuk Lucát, ő pedig a sminkkészletével agyba-főbe verte a többieket (és önmagát), hogy előállítsa a karakterek viharvert arcát. FIGYELEM! A fotózás során egyetlen borítómodellben sem esett kár! Aztán pedig kezdtük is elölről:

Aztán - ahogy már tudjátok - Botond barátom lekerült a borítóról erős spoilerveszély miatt, amit képviselt volna, és végül az arckép mellett döntöttünk, sebhelyek nélkül. A borító lila lett - a zöld Truth Dunn színe, ebben a kötetben pedig Aoi személyisége és tüzessége dominált jobban, így adta magát a lila. Tóth Zoli ismét csak fantasztikus munkát végzett, ráadásul a tipográfia - a betűk és más elemek - adott volt az Oculus stílusának köszönhetően.

A borító tehát előállt. Már csak nekem kellett előrukkolnom a végleges szöveggel. :D

Biztos lehet borítót készíteni gyorsabban és kevesebb energiabefektetéssel is - de én azt mondom, megérte. Ráadásul nem csak a végeredmény lett nagyon is szép, de nagyon jó barátokra is szert tettem közben a lányok személyében, akiknek örök időkre hálás leszek, amiért nem röhögtek képen a mondatra, hogy "Te pont úgy nézel ki, ahogy elképzeltem a következő regényem főhősét. Nem vállalnád, hogy felkerülsz a borítóra?".

Truth Dunn: Vitéz Luca
Aoi Kane: Varga Klaudia
<SPOILER>: Szabó Botond
fotók: szintén Szabó Botond
eb: Toby

A Propheta és az Oculus második, javított kiadása egyaránt megvásárolható a webshopban, akár névre szólóan dedikált példányként is ide kattintva!